A legtöbb embernek a kiégés szó hallatán nem az anyaság jut eszébe. Sokkal inkább egy középkorú férfi, akit nyom a munka, a felelősség terhe, a határidők egymásutánja. Az anyasághoz a gyermekét boldogan ringató nő képe kapcsolódik, a gondoskodás, a családi tűzhely melege, a csillogó szemek, a hatalmas mosolyok.

Pedig nagyon sokan élik meg a kisbabás, kisgyermekes időszakot teljesen egyedül, családi, baráti támogatás nélkül, folyamatos fizikai, mentális és pszichés készenlétben. Azt mondják, egy gyerek felneveléséhez egy falu kell, de nemhogy egy falu nincs, sokszor még az apák is fürdetésre esnek csak haza.

Ehhez jön még a közösségi média által ontott hamis kép, ami csak a jót, a szépet mutatja, hiszen senki nem a karikás szemeit, az órák óta síró gyereket, a mosatlan edények halmazát, vagy a kétségbeesett pillanatait teszi ki. Aki mégis megosztja, jó esetben még olyan mondatokat is kap, mint hogy „mindened megvan, mi bajod?”, „te akartad, nem?”, vagy „hisz egészségesek vagytok, értük minden megéri!”.

Mert az tabu, hogy egy anya nem mosolyog minden percben a babájával a karjában, hogy kimerült, hogy hónapokig, de inkább évekig a maslowi piramis legalsó szintje, a fiziológiai szükségletei sem elégülnek ki, hogy nem hall felnőtt szót, hogy kiesik a szakmájából évekre, hogy teljesen egyedül van a gyerekkel a nap nagy részében, és nem minden percben boldog.

Sokszor maga is szégyelli, hogy így érez (vagy nem érez), mert tényleg mindene megvan, amire vágyott, és maga sem tudná megfogalmazni, mi is a baj.

Az anyai kiégés

Az anyai kiégés talán éppen ezért nehezen felismerhető: mert az anyasághoz nem kapcsolódhat kimerültség, boldogtalanság, és sokszor csak az látszik, hogy valami nagyon nem jó.

Pedig ma már tudjuk, hogy az érzelmi kimerültség az, ami a legerősebben összefügg az egészségünkre, kapcsolatainkra és a munkánkra gyakorolt negatív hatásokkal, az érzelmi kimerülés vezet a leggyorsabban kiégéshez. Márpedig az anyaság folyamatos lemondással, gondoskodással jár, ami hosszú távon, segítség nélkül nagyon kimerítő. Pszichésen, fizikailag és mentálisan egyaránt.

Mit hoz az anyaság?

Ha végiggondoljuk, mi mindennel jár az anyaság, könnyen látható, miért beszélhetünk olyan gyakran anyai kiégésről. Íme néhány fontos tényező:

Végtelen fáradtság. Egy kisbaba születésével az anyák hónapokig, évekig nem alszanak eleget, felébrednek a mélyalvásukból, ami nagyon kimerítő hosszú távon. Vannak babák, akik különösen nehezen alszanak el, keveset és röviden is alszanak, igénylik a testközelséget, ami teljes embert kíván. Ha alszik is az anya, nem olyan mélyen, éberen, figyeli, hogy a kis élet, akiért ő felel, rendben van-e. A nem megfelelő alvás azonban nyomot hagy a szervezetén: kihat a szívműködésére, magas vérnyomást, depressziót, az immunrendszer működési zavarait okozhatja, károsítja a hosszú távú memóriát, logikus gondolkodást stb.

Hormonális változások. Ezt nőként ismerjük a ciklusunk okán, de a várandósság, szülés, és a tejtermelés teljesen más. Ez párosul a szülés fizikai terhével, azzal, hogy a kórházban az anya napokig nem nagyon tud pihenni, és a már említett hosszú távú kialvatlansággal is.

Szülési trauma. Tudjuk, hogy sokaknak nagyon nem úgy alakul a szülésük, ahogy azt megálmodták. Kiszolgáltatottak, nem élhetik meg, hogy a testük tudja a dolgát, beavatkoznak a folyamatba, komplikáció merül fel, gyakran császármetszéssel végződik a szülés. Így indul az anyaságuk, ami a kompetencia érzésüket teljesen elveheti, szülés utáni depresszióhoz vezethet, befolyásolja a babához való kapcsolódást.

Felelősség egy életért. Az újszülőtt teljesen kiszlgáltatott, folyamatos gondoskodást igényel, ehhez az anya érzelmileg a csecsemőre hangolódik, az ő problémáival foglalkozik, próbálja megérteni, miért sír, hogyan érzi jól magát. A saját igényeit ehhez teljesen háttérbe szorítja, nagyon hosszú ideig. Ebbe benne is lehet maradni, főleg ha nincs segítség, nincs támogató környezet, aki rá is odafigyelne.

Egyedüllét. Minden említett nehézség sokkal könnyebb lenne, ha nem lennének az anyák ma ennyire egyedül. „Egy gyerek felneveléséhez egy egész falu kell” - tartja a mondás, ezzel szemben ma nagyon sok nő ezt a gondoskodást nagyrészt egyedül végzi, a család távol, a nagyszülők dolgoznak, a férj próbálja megteremteni az anyagi biztonságot, este ér haza, sokszor a barátnők is elmaradnak.

A két szülő elkezd nagyon másban lenni a mindennapokban. A nő otthon van, egyedül, kialvatlanul, sokszor beszűkül az élete, a gondolatai a baba körüli teendőkre. Arra vágyik, hogy valaki szóljon hozzá, hogy kimozduljon, vágyhat vissza a szakmájába, hiányzik neki a társaság. Az apán van az anyagi felelősség, ami egészen más stresszel jár. Amikor hazaér, akkor pihenne, de sokszor csak a fáradt, kimerült, boldogtalan párját látja és nem érti, mi a baja, hiszen ő próbál mindent megtenni a családjáért. Átrendeződik az egész párkapcsolat, hiszen radikálisan lecsökken az egymásra fordított idő, amikor végre jut pár perc, mindenki fáradt.

Anyagi kiszolgáltatottság. Egy gyereknél is, de ha több születik, akkor még inkább kiesik a nő évekre a munkaerőpiacról. Anyagilag kiszolgáltatottnak érezheti magát, és folyamatosan ott lebeghet a szeme előtt, hogy mikor, hova megy vissza dolgozni.

Karrierváltás. Kisgyerekkel sokan nem is tudnak ugyanoda, ugyanabba a szakmába, vagy munkakörbe visszamenni. A munkahelyek sem könnyen vesznek vissza egy kisgyermekes anyát, mert betegség vagy szünet esetén legtöbbször az anya marad otthon vele. Gyakori emiatt a kényszerű karrierváltás.

Örök vívódás a munka és a család között. Ha sikerül is visszaállni a munkába, sokan folyamatosan bűntudattal küzdenek, hiszen vagy a családdal, vagy a munkájában nem tud kellő időt tölteni. Végeláthatatlan egyensúlyozás jön évekig a munka és a magánélet között.

Megjelennek a hozott családi minták. Amíg csak ketten vannak, csak tervezik a családot, egész máshogy látja a pár, mit hogyan fog csinálni. Amikor azonban jönnek a nehézségek, a konfliktusok, a fáradtság, a munkamegosztás, bejönnek a hozott minták, amiket eddig akár nem is láttak egymásból. Ki hogyan old meg egy problémás helyzetet, hogyan bírja a kialvatlanságot, a bezártságot, a monotonitást, ki hogyan tervezi a jövőt?

Betegségek, akár tartós, viselkedészavar. A sok szűrővizsgálat ellenére is számos olyan betegség van, amire nem számít egy szülő, akár koraszülés, aminek hosszútávú hatása van a gyermek egészségére. Egy pillanat alatt kell átértékelni mindent, hosszú gyászfolyamat indul, minden, amit korábban gondoltak az elkövetkező hónapokról, évekről, átíródik.

Társadalmi elvárás, hogy ne panaszkodj. Mert az anyaság szent. Mert a gyermek a legnagyobb öröm. Mert te is annyit vártál rá, és sokan évekig hiába küzdenek. De ez az elvárás el is fojt sok mindent, sokaknál elkezd egy reménytelen megfelelésbe átfordulni, egy irreális anyakép üldözésébe. A nagy baj ezzel az, hogy sokan éveket tölthetnek el úgy, hogy odafigyelnek mások szükségleteire, és közben elnyomják a sajátjukat.  

Az anyai kiégés tehát nem a szeretet hiányáról, nem a gyengeségről, és nem is arról szól, hogy valaki rossz anya lenne. Sokkal inkább annak a következménye, amikor valaki hosszú időn át, szinte megszakítás nélkül ad másoknak, miközben alig jut ideje, energiája vagy lehetősége arra, hogy ő maga is töltődjön. Minél tovább maradnak kimondatlanok ezek a nehézségek, annál mélyebbre sodorhatják az anyákat a kimerültségben és az elszigeteltségben. Éppen ezért fontos beszélni róla: mert az anyai kiégés létező jelenség, felismerhető, és ami a legfontosabb, nem kell vele egyedül maradni!

Sokszor egy beszélgetés is támogatást jelenthet. Lelki támaszért fordulj a Lélektér vonalhoz a 06 80 496 694 telefonszámon hétfőtől péntekig 17-21 óra között. Hívj ingyen, segítünk!

Légrádi Nóra
mentálhigiénés szakember,
szülőcoach, gyászkísérő